A gyönyörű természeti környezetben fekvő várost, már a partokhoz közeledve is megcsodáltuk. A macskaköves utcákon sétálva templomok és régi színpompás épületek sorában gyönyörködhettünk. Hangulatos vendéglátóhelyek és rengeteg üzlet tarkította amúgy is színes utcákat. A szűk kis sikátorokat és a mediterrán hangulatú lépcsősorokat is megcsodáltuk. Szentendre mindig kedvelt lakóhelye volt képzőművészeknek. Az utcákon most is festő és grafikus művészeket figyelhettünk meg munka közben.
A Szamos Marcipán Múzeumban rácsodálkoztunk, szinte minden megformázható sokunk kedvelt édességéből. Láttuk Michael Jackson életnagyságú marcipánszobrát, az Országházunkat megformázva, ikonokat, bútorokat, mese jeleneteket, járműveket, hangszereket, virágokat és még sok más érdekességet. Rengeteg más múzeumot is kínál a város. A legismertebb Kovács Margit kerámiaművész munkáit mutatja be, de most itt nem voltunk, mert régebben több alkalommal jártunk itt.
Elnézegettünk még amennyi időnk volt, közben kisebb zivatar is kitört. Szerencsére nagy eső nem volt. Végül a Duna felé vettük az irányt.
Hazafelé kissé kényelmetlen volt a hajón. Fél órával az indulás előtt a nyitott felső fedélzet már megtelt, mert egy kb. 50 fős szervezett kerékpáros túra részvevői szálltak fel biciklikkel. Az alsó fedett fedélzeten óriási volt a hőség, így inkább lépcsőn ülve utaztunk vissza Pestre. Eszembe jutott, hogy nem is olyan vészes. Nekem csak a Szentendre - Budapest utat kell kibírni lépcsőn ülve, míg Piszkos Fred San Franciscoból Honoluluba utazott egy hajókofferben :-)
